Iskolakezdés

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő. Ott élt egy kedves, aranyos nyuszi család. Anyuka, apuka, Szófogadó és Szófogadatlan kisnyuszi. Nagy sürgés-forgás volt a házban, ugyanis vége volt a nyári szünetnek, és eljött az első iskolanap. Ünneplőbe kellett menni, s Szófogadó már rég készen volt, mint mindig. Ott ült a konyhában várva testvérét, hogy végre elkészüljön, és indulhassanak. Arra várhatott… Szófogadatlan éppen kisgatyában, fél pár zoknival a lábán rohangált fel alá a szobában ezt kiabálva:

- Ki vette el a zoknimat?

Édesanyja ment be segíteni neki.

- Kisfiam, te nem is tudtad hogy éjszaka itt jártak a manók, és el akarták rabolni Szófogadót?

- Tényleg? - kérdezte meglepődve Szófogadatlan.

- Persze - válaszolta az édesanyja - Csak azért nem vitték el, mert te felébredtél és az ágyad alatt jó pár napja ott lévő zoknidat feléjük dobtad! Azt kiabáltad közben, adok én nektek, nem hagyom, hogy bántsátok a testvéremet! És egy laza mozdulattal feléjük dobtad az illatosnak éppen nem nevezhető zoknidat, mely pont a manóvezér arcába csapódott. A meglepetéstől és szerintem a zoknid émelyítő bűzétől ájultan esett össze. A többi manó erre annyira megijedt, hogy nyomban elmenekültek.

- Úristen! Tényleg elkergettem a manókat?

Az anyuka egy félmosoly s szemforgatás kíséretében válaszolt.

- Jaj, dehogy, kicsi fiam! Csak most találtam ki az egészet – árulta el kacagva.

- Anya, ne már!!! – világosodott meg Szófogadatlan csalódottan - Én azt hittem tényleg megtörtént…

- Itt van egy pár tiszta zokni, tessék! Vedd fel és siess, mert el fogtok késni.

Így hát Szófogadatlannak nem indult éppen a legjobban ez a reggel, nem csak azért mert nem találta a kedvenc lábát melegítő pamutdarabot, hanem mert már nem maradt ideje reggelizni, így korgó gyomorral indult iskolába. Az úton Szófogadó dalolászása még jobban felbosszantotta.

- Hagyd már abba! - kiáltott rá végül türelemfogytában - Mitől van ilyen jó kedved? – morgott tovább haragosan.

- Hogy mitől? Hát attól, hogy itt a suli, és újra tanulunk, na meg láthatom az osztálytársaimat - Miért te nem örülsz, hogy végre elkezdődött az iskola?

- Ugye most csak viccelsz? Annak örüljek, hogy megint látom a kampó orrú, vén szipirtyót, aki olyan unalmas órákat tart, hogy folyton folyvást elalszom rajta!

- Ez azért van – kezdett bele Szófogadó - mert nem figyelsz oda sosem arra, amit mond… - okoskodott.

- Inkább hagyjuk! – zárta le a témát Szófogadatlan, majd egy jóllakott medvééhez hasonlatos  léptekkel ballagott testvére után az ismerős kis ösvényen.

Becsengettek. Elkezdődött az első óra, melyet az osztályfőnök tartott.

Szófogadatlan remélte, hogy a nyár megváltoztatta a mindig morcos, zsémbeskedő tanárnőt, és egy kedves aranyos nő lép be majd az ajtón. Nos azt remélhette... Ahogy nyílt az ajtó, s beviharzott a szemével villámokat szóró pedagógus, olyan illatot hagyott maga mögött, hogy a manók örök álomba merültek volna tőle. Ám nemcsak a szagfelhőtől, hanem a rikoltozó hangjától is. Az aranyos kis madarak kenyérmorzsát csipegettek az ablakpárkányról, de amint meghallották ezt a fülsiketítő ricsajt, mely elképesztő, hogy kijöhetett egy emberi torkon, rögvest tovarepültek.

Szófogadatlant nem nagyon érdekelte, mit is fecsegett az osztályfőnöke, inkább tovább szőtte gondolatban a manó mesét. Elképzelte, hogyan küzd meg a manóvezérrel, ha újra visszajönne. Annyira belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy osztályfőnöke ott áll mellette és egy hatalmasat csapott az asztalra.

Szegény Szófogadatlan ijedtében akkorát ugrott, hogy a magasugrás világrekordját biztosan megnyerte volna vele.

- Édes fiam - kezdte Ingrid tanárnő - Szállj vissza közénk fejben, és tisztelj meg figyelmeddel! – oktatta ki legudvariasabb, ugyanakkor legfellengzősebb modorában.

Szavaiból csak úgy áradt a szarkazmus és a gúny. Azonban nem jó nyúllal kezdett! Szófogadatlan elhatározta, móresre tanítja új ellenségét.

A nagyszünetben minden gyerek kint szaladgált, kergetőzött, élvezték a nap még kellemesen simogató érintését. Szófogadatlan velük ellentétben a földet pásztázta, keresett valamit olyan elszántsággal, hogy észre sem vette a hatalmas gödröt, mely előtte tátongott. Nem nehéz kitalálni, hogy hol landolt a kis "űrhajós", de megérte a puffanás, ugyanis olyat talált, amelyre még legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, egy siklót. Nem nagyon figyelt biológia órán sem, de úgy rémlett neki, hogy ezeknek nincsen méregfoguk. Próba szerencse - gondolta, és kicsit félve, de megfogta az állatot. Farmerkabátját levetve s kezére terítve menetelt a terem felé. Ingrid tanárnő első dolga mindig az volt, hogy leült az asztalához, és a fiókban kotorászott egy szem cukor után, hogy bekaphassa enyhítve ezzel bűzös szájszagát. Hihetetlen egy nő volt, mikor az ember már úgy gondolta, nem maradt több hely, honnan áraszthatná jellegzetes illateszenciáját, mégis akad egy…

Szófogadatlan a többieket megelőzve elsőként ért az osztályba. Kinyitotta a fiókot, és egy nagyon óvatos, lassú mozdulattal belehelyezte a siklót. Éppen a helyére ért, mikor elkezdtek befelé szállingózni a gyerekek. Szófogadatlan másra sem tudott gondolni, csak hogy mi fog történni, ha bejön a tanárnő, s szokásához híven belenyúl a fiókba. A percek a nyuszi számára óráknak tűntek, mintha a másodpercmutatóra valamiféle ólomsúlyt helyeztek volna ezzel lassítván az idő múlását. Ekkor pedig elérkezett a várva várt pillanat, mivel bejött Ingrid tanárnő, leült az asztalához, kinyitotta fiókját, majd belenyúlt, hogy kivegye szokásos cukorkáját. Igen ám, de mintha egy pillanatra megtorpant volna a keze… arca eltorzult, majd szép lassan el is vörösödött.

Olyan hangosan sikított, hogy a téli álmát alvó medve is fejvesztve menekült volna ki jó puha, meleg barlangjából. Szófogadatlan elérte, amit akart, a tanárnő halálra rémült. Az áldozat a kezét ekkor a magasba emelte, és ott volt benne a sikló. Szegény állat el sem tudta képzelni, mi történhetett vele. Egy gyors mozdulattal megpróbált támadója "karmaiból" minél hamarabb kiszabadulni. Pechére az osztályfőnök függőlegesen tartott karján visszacsúszott annak testére, nagy dekoltázsa mélyén pedig egyszer csak eltűnt. A megdermedt nő testén végigkúszva távozott a megrémült állat. A tanár ekkorra már toporzékolt, mi több sikítva menekült az udvarra.  Szófogadatlant lelkiismeret-furdalás helyett határtalan öröm kerítette hatalmába. Csak arra volt képes gondolni, hogy milyen édes is a bosszú.

A tanárnő másnap nem jött iskolába. Az igazgató úr azt mondta, hogy idegkimerülése van. A gyerekek nem sejthették, de az osztályfőnöknek bizony kígyófóbiája volt. Szófogadatlan iskola után elment meglátogatni, mivel akkora már nagyon bántotta a dolog, ő csak meg akarta ijeszteni, nem akarta, hogy komoly baja essék. Különben is, azt sem tudta eddig, mi is az a fóbia. Utánanézve jött rá, ez beteges félelmet, lelki felbolydulással járó iszonyt jelent. Mikor elindult, még nem volt biztos a szörnyű igazság bevallásában, félt a következményektől, de végül arra jutott, majd úgy cselekszik, ahogy azt a helyzet megkívánja.

A tanárnő egy kedves kis kertes házban lakott. Amikor Szófogadatlan kopogott, ő nyitott ajtót, s igen csak meglepődött a fiú láttán. A rosszcsont nyuszi tőle szokatlan módon nem tudott mit kezdeni a helyzettel, toporgott csupán, orra alatt valami köszönésfélét próbált meg elmormolni. Amikor mindketten felocsúdtak a találkozásból, a tanárnő beinvitálta. Szófogadatlant nagyon kellemes meglepetés érte, ugyanis egy tágas nappali látványa fogadta, ahol egy kényelmes bőr fotelbe rögtön bele is huppant. Ingrid tanárnő nagyon kedvesen viselkedett, még málnaszörppel is megkínálta. Szófogadatlan hamar komfortosan érezte magát, az elején érzett bizonytalansága akkorra már teljesen eltűnt. Pár perc elteltével úgy csevegtek, mintha a világon ők lennének a legjobb barátok.

Igen, ezután tényleg azok lettek. Szófogadatlan ezentúl odafigyelt az órákon, sőt rájött, hogy sokkal hamarabb el is telik az idő,  méghozzá nem is olyan unalmas a tananyag, ahogyan azt odáig gondolta...

Azért ne higgyétek, teljesen megváltozott és ő lett a világ legjobb gyereke! A csínytevéseitől ugyanúgy hangos volt az egész iskola, például amikor az egyik új tanárnőt úgy fogadta, hogy egy vödör vizet tett az ajtó felé, s mikor belépett szegény puff , a teli vödör víz mind a nyakába ömlött. Vagy amikor biológia órán a méhekről tanultak, és Szófogadatlan egy pár darazsat ejtett foglyul egy befőttes üvegben, s kiengedte őket a tanteremben. Tizenkét gyereket csipkedtek össze beleértve persze a pocakos, lángosképű biológiatanárt, kinek arca ettől duplájára dagadt.

Ám egyszer azért nagyon bátran viselkedett, ez viszont egy másik történet lesz…

Most jó éjt, aludjatok jól, és álmodjatok szépeket! Ha szeretnétek, álmotokban tovább szőhetitek Szófogadatlan csínytevéseit…